2015. június 28., vasárnap

Viszlát Korea!


Ha nagyon röviden kéne leírnom, hogy számomra mit jelentett Korea, akkor talán ez lenne: a legérdekesebb ország, ahol eddig jártam. Szerintem nincs a világon még egy olyan hely, ahol ennyi sokszínű élmény, tapasztalat begyűjthető lenne ilyen rövid idő alatt. Egy végtelen útikönyvet lehetne írni a történelméről, látnivalóiról, kultúrájáról, az itt lakó emberek mentalitásáról, szokásairól.
Ha mindezeket legalább részben megismerjük, akkor a nehézségekkel is könnyebb szembenézni és igenis lehet élvezni ezt az nagyon-nagyon más világot. 
A mérleg mindkét felét rendesen megpakoltuk, de azért egyértelmű, hogy a pozitív oldalra billen a nyelve. Nagyon jól döntöttünk, hogy nem maradtunk Szingapúrban és belevágtunk ebbe a sokkal érdekesebb és izgalmasabb kalandba. 
Biztos vagyok benne, hogy sok minden fog hiányozni (kedves emberek, gyönyörű tájak, élmények, ételek stb.), de azért bőven akad olyan is, ami miatt ezentúl rózsaszínben látjuk a magyar viszonyokat (pl. közlekedés, levegő minősége, embertömeg).
Jó újra itthon!



2015. június 10., szerda

KHT (Koryo Hand Therapy) - Koreai Kézakupunktúra


A sok emlék és élmény mellett még ezt is hazaviszem.

Mindenképpen szerettem volna itt Koreában valamit tanulni, hogy ne csupán a fiúk terelgetése legyen a fő feladatom. A koreai nyelvbe sajnos beletört a bicskám, valahogy azt éreztem, hogy amit megtanulok, azt 2 nap alatt totálisan elfelejtem. Bevallom, nem vagyok oda a koreai sorozatokért, se a K-popért, a koreai ismerőseim meg inkább az angoltudásukat szerették volna gyakorolni velem. Pedig csak motiváltan és teljes bedobással lehet egy nyelvet elsajátítani, aminek az alapja a napi használat. Azért legalább megtanultam a koreai írásjeleket (ez tényleg nagyon egyszerű), így a google fordítóval remekül elboldogulok, no meg a számokon kívül néhány alapmondatot, kifejezést is ismerek. Mindez elegendőnek bizonyult az elmúlt két és fél évben.

Az agyi kapacitásomat inkább más területen kamatoztattam és azt gondolom, hogy jól választottam. Bár ha még ezt a koreai tudással is megfejeltem volna, az lett volna az igazi. Sebaj, legalább végre megtaláltam a megfelelő motivációt, így lehet, mégis egyszer belevágok.

Korábban nem sokat hallottam a kézakupunktúráról, csak amikor Korea felé vettük az irányt, akkor találtam rá a neten. Az természetesen ismerős volt, hogy a testünk számos mikrorendszerének egyike a kéz, ahol a fülhöz, talphoz hasonlóan megtalálhatjuk azokat a reflexzónákat, amiket megfelelő módon ingerelve az adott területhez tartozó testrészre, szervre tudunk hatást gyakorolni, pl. fájdalmat, gyulladást csökkenteni stb. A shiatsu-s tanulmányaimból ismerem a test meridiánrendszerét, így amikor kiderült, hogy ugyanezen meridiánokat kell keresnem a kezemen is, akkor már tudtam, hogy ezt nekem találták ki.

Bár a több ezer éves kínai orvosláson alapszik, maga a KHT nem egy régi tudomány, egész pontosan a 70-es évek elején egy koreai orvos, bizonyos Tae Woo Yoo jegyezte fel először. Klinikai kísérletekkel igazolta, hogy a kéz meridián pontjainak kezelésével is nagyon hatékony módon tudjuk a testünk energiaállapotát befolyásolni,  így magát a gyógyulást elősegíteni.
A kezünk szó szerint mindig kéznél van; ha tudjuk merre keressük, akkor egy testi problémát könnyen beazonosíthatunk. A fájdalmas testrész kivetül a kezünkön, fájdalmas pont lesz ott is. A kézi pont ingerlésével reflexválaszt, visszajelzést kap a test, beindulhat az elakadt energiaáramlás.
Azért persze ennél egy kicsit összetettebb a dolog, hiszen a testünkben nem mindig érzünk fájdalmat, helyette van sok kellemetlen tünet, akár egy későbbi komolyabb probléma hírnöke.
Ezeket már egy fokkal nehezebb feltérképezni, de ha már a jó úton vagyunk, akkor otthon is folytathatjuk a kezelést. Sok féle-fajta eszköz létezik; aki nincs barátsággal a tűvel, annak a kicsi fém vagy mágneses tapaszok talán kevésbé tűnnek ijesztőnek.

Nagyon sok mindent megtanultam Dr. Yoo intézetében, de a gyakorlás igazából csak most kezdődik.
Szóval nagyon kérlek Benneteket, hogy ezentúl a szokásos gyógymódok mellett hadd vizsgáljam meg én is a kezeteket, ígérem nem fog fájni:-)

http://ensooji.soojichim.com


Testünk, szerveink a tenyerünkön:   


 egy a 14 meridián közül - a gyomor pontjai:


dr Yoo egyik kolléganője, Kim Jong Jin vett a szárnyai alá: 



2015. május 27., szerda

Könyvajánló


Nélküled mi sem vagyunk - Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén


Ezzel a címmel jelent meg néhány hete a dél-koreai származású, New York-ban élő írónő, Kim Suki regénye.
A szerző 6 hónapon keresztül angolt tanított a Phenjani Műszaki Egyetem diákjainak és az ott szerzett élményeit, tapasztalatait meséli el ebben a könyvben (a cím a diktatúra vezetőit dicsőítő dal egyik sorára utal, ezt kellett az egyetemistáknak naponta többször is elénekelniük).

Kim Suki ma a fiúk iskolájában tartott fényképes élménybeszámolót és könyvbemutatót. Az előadás érdekes volt, a téma viszont elég nyomasztó.
A világ legelzártabb diktatúrájának egyetemistái még sosem hallottak arról, hogy járt ember a Holdon, ismeretlen számunkra az Eiffel-torony vagy a Taj Mahal, viszont úgy tudják, hogy a vezérüket csodálja a nagyvilág ahogyan a bolygó legerősebb és leggazdagabb országát igazgatja.
A nő számára pont ezért volt nagy próbatétel, hogy véletlenül se szólja el magát, hiszen azzal önmagát és diákjait is veszélybe sodorta volna. Az angol tanári állás csak ürügy volt, igazából a könyvéhez gyűjtött anyagot. A titokban írt jegyzeteit pendrive-ra mentette és mindig a ruhájába rejtette. De nem volt ez olyan egyszerű, hiszen folyamatosan figyelték, mindenhová kisérték és saját diákjai írtak róla jelentéseket.

Állítólag júniusban Budapesten is lesz hasonló rendezvény, így akit érdekel a téma, annak feltétlenül ajánlom a könyvet és az író-olvasó találkozót is (angol nyelvű e-book változatot szívesen küldök).

http://www.sukikim.com/
https://www.hvgkonyvek.hu/nelkuled-mi-sem-vagyunk

Részlet a könyvből: 

Előszó

Az idő ott mintha más ritmusban telt volna. Amikor valaki a külvilágtól elzárva él, minden egyes nap pontosan ugyanolyan, mint az előző. Ez az egyformaság addig gyúrja a lelket, amíg az ember egy lélegző, táplálkozó, ürítkező lénnyé válik, amely napfelkeltekor ébred, és napnyugtával nyugovóra tér. Ez az üresség minden lassan múló nappal mélyebbre és mélyebbre szivárog, miközben mindenki láthatatlanná és jelentéktelenné válik. Néha egy végtelenül körbe-körberepkedő, apró bogárnak éreztem magam. Abban az irgalmatlan vákuumban semmi sem mozdult. Nem adhattunk hírt magunkról, és hozzánk sem jutottak el hírek. Nem volt kit felhívni, és nem csörgött ránk senki. Nem volt olyan email, levél, gondolat, amely megfelelt volna a rezsim előírásainak. Harminc tanárnak álcázott misszionárius,kétszázhetven észak-koreai fiú hallgató és én: egy író, aki tanárnak álcázott misszionáriusnak mutatta magát. Elzárva éltünk egy szigorúan őrzött, Phenjan kihalt külvárosában fekvő, kampusznak álcázott börtönben, és csak egymásra számíthattunk.




2015. május 18., hétfő

Buddha születésnapi ünnepségek


Megkezdődött a visszaszámlálás. Még az utolsó hónapra is maradt egy szép emlék.

Szingapúrban és Koreában már eddig is sok kivilágított, rizspapírból készült szobrot láttunk a különböző ünnepek alkalmából, de talán ez volt az eddigi leglátványosabb. Nem beszélve a hozzá kapcsolódó egyéb kulturális programokról.

http://english.visitkorea.or.kr
https://www.arirang.co.kr

















2015. május 11., hétfő

Lampionok

Tavaly a Sewol katasztrófa beárnyékolta az ünnepet és a Buddha születésnapját köszöntő felvonulás is szerényebb volt. Idén több lampion van a városban és kíváncsian várjuk a hétvégi parádét is.








 és este mindez kivilágítva: 



2015. március 31., kedd

Gyeongju


Többszörösen jól sikerült kirándulást szerveztünk az elmúlt héten. Három napra kiszabadultunk a zsúfolt nagyvárosból egy itteni viszonyokhoz képest kisvárosba (kb. 250 ezer lakos) -  olyan volt, mintha Budapestről elutaztunk volna Sárvárra. Sok szép látnivaló, könnyen járható utak, semmi dugó, tiszta levegő és ráadásként gyönyörű tavaszi idő.

Szöultól 370 kilométerre délkeletre található a hajdani Silla birodalom fővárosa, Gyeongju / Kjongdzsu. Gazdag történelmének köszönhetően annyi errefelé a látnivaló, hogy Korea "falak nélküli múzeuma"-ként is emlegetik.

Azért érdemes belegondolni, hogy mindez a Honfoglalás előtti időkből maradt az utókorra.

A Koreai-félszigeten i.e. 1100 körül jött létre az első uralkodói dinasztia, de a területet még évszázadokon keresztül folyamatos belharcok jellemezték. Számos kisebb állam versengett és háborúzott egymással a hatalomért.
Az i. e. 1. században a legerősebbek fennmaradásával kezdődött a három királyság korszaka, amikor is északon Goguryeo/Kogurjo (i. e. 37 – i. sz. 668), délnyugaton Baekje/Pekcse (i. e. 18 – i. sz. 660), délkeleten pedig Silla (i. e. 57 – i. sz. 935) terjesztette ki befolyását.
Több alkalommal a három közül kettő összefogott, hogy legyőzze a harmadikat, vagy éppen kínai segítséggel próbálták a szomszéd területét megkaparintani. Így volt ez a 6. században is, amikor a Tang dinasztia hathatós támogatásával a Silla birodalom sikeresen legyőzte riválisait és csaknem az egész félszigetre kiterjesztette uralmát. Ez volt az első egységes koreai állam.
A belső konfliktusok és a külső támadások veszélyeitől megszabaduló királyság rendkívül dinamikus fejlődésnek indult, több mint két és fél évszázadon keresztül a béke és felvirágzás korát élte - a művészetek, az oktatás, a vallás és a kereskedelem területén egyaránt.

A város és környékén rengeteg királyi sírt láthatunk, sokszor az út mentén felbukkan egy-egy, de vannak sírparkok is, mint pl. ez a 23 sírdombból álló Daereungwon:



Cheomseongdae: a legrégebbi fennmaradt csillagvizsgáló Kelet-Ázsiában. Seon-deok királynő uralkodása (632-647) alatt építették. A torony 362 darab gránittömbből áll, amely a holdnaptárbéli napok számára utal.


Seokbinggo - egy ókori hűtőkamra. A belseje gránitból készült, de mészkővel burkolták, hogy a nedvességet jobban tudja tartani. A padló lejtett az olvadó jég elvezetésére, a szellőzést pedig kis nyílásokkal biztosították.




Anapji: Sorrendben a 17-dik Silla király - Munmu - építtette magának ezt a kis tavat a hetedik században. A régészek mintegy 33 ezer darab relikviát (használati tárgyak, buddha szobrok, érmék stb.) találtak az egykori tófenéken. A helyi nemzeti múzeumban külön tárlat mutatja be ezeket a kincseket.



Bulguksa: Korea első számú buddhista temploma. Az eredeti épület 528-ból származik, de történelme során többször bővítették, újjáépítették. UNESCO világörökség helyszín.







A templom udvarán áll Korea egyik leghíresebb pagodája - Dapotap -  751-ben épült:


Seokguram Grotto:  a templomhoz közeli hegyekben található kőtemplom (8.sz), amelynek fő látványossága ez a 3,5 méter magas buddha szobor. Ez is szerepel az UNESCO világörökségi listán:


 Bunhwangsa (7.sz.) -  mára csak 3 maradt az eredetileg 7 vagy 9 szintes pagodatetőből:



A sok történelmi emlék mellett a város az elmúlt években is kitett magáért néhány újabb látnivalóval. Gyeongju World Culture EXPO Park:



Bomun tó és környéke: 6 km-re a várostól, rengeteg szállás- és szórakozási lehetőséggel. A környék tényleg igazi turistaparadicsom, vidámpark, csúszdapark, történelmi élménypark, vízi színpad, golfpályák, de itt található a fenti EXPO park és egy óriási kongresszusi központ is.







és még néhány fotó itt.