Tong-in piaci ízek

Több kisebb-nagyobb piacot már bejártam, de ha koreai csemegére fáj a fogam, akkor irány a Tong-in piac.
(Bocs Peti, ezt csak nemrég fedeztem fel, de legalább egy okkal több, hogy visszajöjjetek!)

5000 wonért (kb. 1000 forint) cserébe tíz lyukas pénzérmét kapunk, amelyekkel a piaci árusok helyben készült finomságaiért fizethetünk. Nagyon praktikus, hiszen nem kell bíbelődni a pénztárcánkkal, hanem elég a perselyekbe dobni az érméket. Mivel nagy a választék, így mindenki saját íze-kedve szerint pakolhatja meg az evőtálcáját. Az emeleti kantinban kényelmesen leülhetünk, ahol még külön levest és rizst is választhatunk a különleges "gyorséttermi" lakománk mellé.

yeopjeon - régi koreai sárgaréz érmék (másolata)  

ebéd után még bevásárolhatunk, a szokásos piaci árukon kívül pl. teába, levesbe való szárított fűszereket: 

és ha bírja a teli gyomrunk a látványt, akkor néhány kibelezett herkentyűt is:

Egy dolog viszont örök rejtély marad a számomra. Bementem az egyik pici üzletbe, ahol megakadt a szemem egy matyó mintás mellényen - vajon ez hogy került oda? 

Belépés csak kutyabarátoknak!

Szöulban sok furcsasággal találkozhatunk, némelyik egymásnak meglehetősen ellentmondó. Egyrészt legális a kutyahús forgalmazása és fogyasztása, másrészt rengeteg a házi kedvenc, akiket agyba-főbe kényeztetnek. Így többek között a négylábúaknak is kijár egy olyan kávéház, ahol kedvükre bandázhatnak, miközben a gazdik is ugyanezt teszik.
Több ilyen kutyabarát kávézó működik a városban, de idevárják azokat is, akik a kávézó saját kutyafalkáját szeretnék közelebbről megismerni. Van macskás változat is azoknak, akik a dorombolást részesítik előnyben.
A legmókásabb állatsimogató, amit eddig láttam.

Sunny-t sajnos otthon kellett hagynunk, mert előtte-utána más programunk volt, de kárpótlásul vittünk neki egy kis kutyaszagot :-)

ha ilyen zöld mancsot látunk, akkor jó helyen járunk: 

kíváncsian várják, hogy vajon ki lesz a következő kuncsaft: 

nem sokkal a nyitás után érkeztünk (rajtunk kívül nem is volt más vendég), így hamarosan mindegyik kutyus ott sertepertélt körülöttünk: 

akik bizony kissé szemtelenek voltak, pl. mindig megpróbáltak elcsenni néhány falatot: 

vagy Bálintot megmászni:

 nyelvet ölteni rá: 

sőt néhányat az asztalról is le kellett zavarnunk: 

http://cafe.naver.com/cafepawz

http://seoul.angloinfo.com/af/698/pet-cafes-and-shops.html

Majd' 10 tonna kimchi

Még Tóték is megirigyelték volna ezt a fajta dobozolást.

Tegnap néhány tucat önkéntessel karöltve 961 doboz - dobozonként 10 kg - kimchit készítettünk. Jó erős paprikaszósszal bedörzsölgettük az előre lesózott kínai kel leveleket, ezután kerültek a dobozokba, hogy néhány napos erjesztés és legalább három hetes hűtés után reggelire/ebédre/vacsorára kötelező csemegeként fogyaszthassák a kerületben élő rászoruló családok.

A fárasztó nap után jóízűen elfogyasztottunk a megérdemelt ebédünket, amihez nem találjátok ki, hogy mi volt a köret:-)

Amúgy nem hiszem, hogy itt ennyi szegény ember lenne, inkább arról van szó, amit a hivatalos statisztikai adatok is alátámasztanak:  Dél-Koreában az egy főre eső éves kimchifogyasztás meghaladja a 25 kilót.

mi mást is mondhatnának Koreában, ha mosolygós fotó készül:  KIMCSIIIIII! 

Lampionos történelemóra

Az északi városrészt keresztülszelő kicsi patak, a (nyelvtörők gyöngyszeme) Cheonggyecheon nagyon kedvelt a helyiek körében. A környező irodaházakból sokan menekülnek a partjára egy kis nyugalomért; jókat lehet itt sétálni, esténként fényjátékban gyönyörködni vagy valamelyik utcazenész muzsikáját hallgatni. Évente kétszer hatalmas lampionok úszkálnak a vízen: tavasszal Buddha születésnapja tiszteletére az ünnep témájával kapcsolatos kivilágított papírszobrok, ilyenkor novemberben pedig Korea történelmének mindig valamilyen más és más meghatározó időszakát idéző óriásbábok.
Már többször meséltem, hogy mennyire fontos a koreai emberek számára a hagyományőrzés és hazájuk történelme. A Szöuli Lampion Fesztivál is erre hivatott: látványos történelemóra kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Idén az egységes koreai állam létrejöttét megelőző időkbe kalauzolták a látogatókat, ezen belül is a Baekje királyság  ie. 18-tól mintegy hét évszázadon keresztül tartó virágzó korszakába.

Annak ellenére, hogy november elsejétől folyamatosan látogatható a program, még ezen az utolsó hétvégén is rengetegen voltak rá kíváncsiak, olyannyira, hogy az egyirányúsított patakpartra való lejutás külön tortúrát jelentett. Mi szerencsére időben, napnyugta előtt érkeztünk, de a kígyózó sorokat még így sem sikerült megúsznunk - a látvány viszont bőségesen kárpótolt mindenért.

Guknyeongsa Buddha

A Bukhansan-hegység egyik eldugott észak-nyugati völgyében találhatjuk Kelet-Ázsia legnagyobb Buddha szobrát. 

A 18. században épült Guknyeongsa templom 24 méter magas bronzszobra mögött még tízezer kicsi Buddha sorakozik egy óriási vitrinben. A legenda szerint a templom közeli hegycsúcsról indult útnak egy sárkány a mennyország felé és az ő szívét jelképezi most az a hely, ahol a szobrot emelték.  

Már többször jártam itt és még mindig ugyanúgy elvarázsol.

a Google térképen kétszer a döntött nézetre kattintva jól látható merre repkedett az a bizonyos sárkány:-)

https://www.google.hu/maps/preview?hl=hu#!data=!1m4!1m3!1d3160!2d126.962589!3d37.6464747!2m1!1e3&fid=7

a szobor és a templom kb. a sárga karikában:

Ízlésficam

Hogy ne mindig csak szép virágokról, gyönyörű tájakról vagy a kedvenc kutyánkról szóljon a blog:-) 

Ilyen kesze-kusza, ízléstelen tortát sosem szeretnék a szülinapomra: imádkozó angyalka, kisded Jézus (moncsicsi vagy ? szülőkkel), karácsonyfák és virágcsokrok, mikulás zenekar...

Ezt a másik fájdalmas képet egy hipermarket mozgólépcsőjéről fotóztam: a játékosztály kínálata - háttérben egy pókember álarcba bújtatott hófehérke:

Vagány Hófehérkénk néhány héttel később már transformer maszkban pózolt:  

Sunny

Sunny egyre nagyobb és még mindig a babzsákban szeret a legjobban lustálkodni:-)

Kee-chung története

Bálint könyvében akadtam rá erre a másik érdekes történetre, ez is a japán megszállás idejéből való, szerencsére nem háborús, de a koreai emberek számára mégis tragikus.

Korea első aranyérmes olimpikonjáról van szó, akinek győzelmét a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mind a mai napig Japán dicsőségtábláján tartja nyilván.

Sohn Kee-chung az olimpiát megelőző három év alatt 13 maratoni futóversenyen indult és tízet megnyert, emiatt nagy eséllyel indult az 1936-os Berlini Nyári Olimpiai Játékokon. A japán megszállók törvényei miatt azonban nem szerepelhetett hazája színeiben, de még a saját neve alatt sem versenyezhetett. Japán nevet kapott és így Son Kitei-ként ismerte meg a világ.

Kee-chung 2:29:19.2-es új olimpiai rekorddal, két percnél nagyobb előnnyel diadalmaskodott a brit Ernest Harper előtt. Harmadikként honfitársa, a szintén japán színekbe kényszeredett Nam Sung-yong - japán nevén Nan Shōryū ért célba.
Az eredményhirdetéskor és az ünnepélyes zászlófelvonáson szemmel láthatóan egyik koreai sem volt boldog. A megszálló nemzet himnusza alatt mindketten lehajtott fejjel álltak, Kee-chungnak a könnyei potyogtak, az érem mellé kapott virággal pedig részben kitakarta a melegítőjén levő japán zászlót.

A „Dong-a Ilbo" c. koreai újság egyik riportere is készített egy fotót a díjátadásról, de a zászlót kiretusálta az aranyérmes felsőjéről. A japán vezetés ezért kilenc hónapra felfüggesztette a lap működését, nyolc embert pedig börtönbe záratott.

Maratoni győzelméért Kee-chung egy antik görög bronzsisakot kapott, ennek elfogadását azonban japán edzője nem engedte. A sisak ezután egy berlini múzeumba került, jogos tulajdonosa csak 1986-ban jutott hozzá (ma nemzeti kincsként a Koreai Nemzeti Múzeumban őrzik).
Visszavonulása után sikeres edzőként és a Koreai Sportszövetség elnökeként tevékenykedett, tanítványai között két bostoni maratoni győztes és egy aranyérmes olimpikon is szerepel.

52 évvel a berlini győzelme után, az akkor 74 éves legendát kérték fel arra, hogy a szöuli olimpia megnyitóünnepségén az olimpiai lánggal a kezében befusson a stadionba.
2002. november 15-én hunyt el, 88 évesen; a Daejeoni Nemzeti Temetőben nyugszik. Tiszteletére Szöulban múzeumot és emlékparkot építettek.

Krizantémok

Múltkor a parkban gyönyörködtem bennük, most a városban is:-)

A Jogyesa templomban minden évben krizantém fesztivált rendeznek: 

a hívők Buddhának ajánlanak fel kisebb-nagyobb csokrokat (a papírtáblákon a fohász és a felajánló neve szerepel): 

de a modern Szöul elhíresült Gangnam negyedébe is beköltöztek a virágok, a World Trade Center parkjában és szomszédos Expo épületében is hasonló látvány fogad bennünket: